- Magamról
   - Életút
   - Családom
   - Fényképtár
   - Kapcsolat
   - Nyílt titkok
   - Cikkek

   - Egyházunk

Elhallgatott tények

avagy

"Hogy kiderüljön az igazság"

A gödöllői református egyházközség presbitériumának elnöksége Visszatekintő címen egy rendkívüli hírlevéllel lepte meg Gödöllő reformátusságát, amelyben - az unalomig emlegetett "kereszt(y)én(y)i" szeretet jegyében - álságos kegyességgel ismétli az ellenem felhozott alaptalan vádakat és rágalmakat. Valamennyit a leghatározottabban visszautasítok, mert méltatlannak érzem a velük való foglalkozást. Nem úgy az elhallgatott tények feltárását és a kimondását!

A hírlevél nem kevesebbet állít, mint hogy az általa közölt "visszatekintő" hírlevél "tárgyilagos elemzés", "teljes, hiteles és részletes", valamint, hogy "hivatalos egyházközségi tájékoztatás". Az alábbi írás a hírlevelet kibocsátó egyházi vezetők igazmondását, a közölt anyag hitelességét és tárgyilagosságát egyértelműen cáfolja. De mindezt a Tisztelt Olvasóra bízom.

A múlt eseményei címen a hírlevél elszántan igyekszik elfedni a valóságot, azokat a konkrét tényeket, amelyek valóban áldatlan és gyalázatos állapotokhoz, illetve eseményekhez vezettek. Sajnos, az inkriminált tényeket a presbitérium csak 2004 őszén, a könyvvizsgálat nyomán tudhatta meg. Addig hétpecsétes titok volt a Gödöllői Református Líceum 1991-es alapító okirata, ugyanis, mint tudtuk meg később, egy olyan részt tartalmaz, amely éveken át lehetővé tette azt, hogy a Gödöllői Református Líceum Alapítvány "fogva tartsa" a Líceumot. Idézet a Líceum alapító okiratából "4. Működtető: Gödöllői Református Líceum Alapítvány, [.] 9. Működtetői jogosítványok: A líceum működtetésének segítésére, a finanszírozás bonyolítására létrehozott Gödöllői Református Líceum Alapítvány rendelkezik: - a presbitérium által induló vagyonként adományozott összeggel, a szülők rendszeres, és a támogatók esetenkénti támogatásának összegével; - a Gödöllő Város Önkormányzata 78/1991/VI. 26 önkormányzati határozatával rendelkezésre bocsátott tárgyi feltételekkel; - és a líceum által állami megbízás alapján ellátott közfeladatok mindenkor érvényes normatív támogatási összegével. A Gödöllői Református Egyházközség a líceummal nincs közvetlen pénzügyi kapcsolatban, a finanszírozást az alapítvány látja el. Ennek megfelelően az alapítvány kuratóriuma: Meghatározza; az igazgató és az alkalmazott tanárok és egyéb dolgozók illetményét, illetve az esedékes emeléseket; az óraadó tanároknak fizetendő egységes óradíjak aktuális összegét; a különböző kiegészítő tevékenységek díjazására alkalmazható pótlékokat. Jóváhagyja; a normatív állami támogatás felhasználására készített iskolai költségvetés tervezetét illetve annak végrehajtásáról szóló beszámolót. Dönt; a rendszeres szülői támogatások, és a csatlakozók esetenkénti adományainak felhasználásáról. Képviseli; a líceumot az állami engedélyezési eljárásban. A pénz kezelésére egységesen az alapítványnak a Gödöllői OTP fióknál vezetett 763-1075-2765 számú csekkszámlája szolgál. A konkrét pénzfelhasználás az állami támogatás összegkerete terhére a líceum igazgatója, az odaítélt egyéb támogatások esetében a kuratórium elnökének rendelkezése alapján történik. A kuratórium által felkért gazdasági vezető ellenjegyzete minkét esetben szükséges." A titokként kezelt működtetői jogosítványok tették lehetővé azt, hogy a Líceum egyszerre volt alapítvány (rendszeres szülői támogatás) és "egyházi" iskola (kiegészítő normatív támogatás), annak megfelelően, hogy mikor, miből lehetett nagyobb anyagi "előnyt" kovácsolni.

Az 1991-es iskolalapítással szinte egy időben (a presbitérium iskola alapítására vonatkozó döntése: 1991. szeptember 15-én; az alapítvány alapításával kapcsolatos döntése: 1991. október 6-án született), az egykori presbitérium alapítványt (Gödöllői Református Líceum Alapítvány) hozott létre a szervezés alatt álló Líceumot támogatandó. Szó sincs arról, hogy a Líceum hozta volna létre az alapítványt, amint azt a hírlevél állítja. Az alapítvány alapító okirata az alapító neve és székhelye után a következő áll: "Gödöllői Református Egyházközség, 2100, Gödöllő, Szabadság tér 9."

Az 1996-os esztendő fordulatot hozott a magyarországi református oktatási intézmények életében. Megjelent 1995-ben a MRE Közoktatási törvénye, amely kimondta, többek között, hogy "az egyház által alapított oktatási intézmény önálló jogi személy" (a törvényt idézi a Derzsi-féle könyvvizsgálói jegyzőkönyv is). Ez azért volt rendkívül fontos, mert ennek alapján kapta (kaphatta) az egyház a tanulónkénti normatív, majd - 1997-től - a kiegészítő normatív támogatást. Ez volt, és ez ma is a kiegészítő normatív támogatás törvényes alapja. Ekkor került sor (1996. december 15.) a Líceum alapító okiratának első módosítására úgy, hogy hiába kérte a presbitérium az eredeti, az 1991-es módosítandó okiratot, Mészáros György kuratóriumi elnök, presbiter és Barthos Zoltánné igazgató nem volt hajlandó megmutatni azt. Az új, módosított alapító okirat a működtetőre vonatkozó részt természetesen nem tartalmazta. A presbitérium és jómagam sem gondoltam akkor semmi rosszra vagy a presbitérium szándékos megtévesztésére, elhittük azt, amit az igazgatónő és a presbiter mondott és ígért, hogy később átadják az első alapító okiratot a gyülekezeti irattárnak is. (Erre 2005. június 9-ig kellett várni!) Azt, hogy mennyire fontos volt eltitkolni a presbitérium és a lelkész előtt annak tartalmát, azt az is bizonyítja, hogy még a könyvvizsgáló előtt is sikerült eltitkolni azt.

De miért is fontos ennek a körülménynek az ismerete? A második, módosított alapító okiratot ugyan minden egyházi felettes szerv (Zsinati Oktatási Osztály), illetve világi hatóság (Pest Megyei Főjegyzői Hivatal) elfogadta, mint érvényes és hatályos okiratot, csak éppen a Líceumot "fogva tartó" Líceum Alapítvány kuratóriuma nem annak megfelelően járt el, hanem törvénysértő módon maga működtette tovább az iskolát 2004. november 1-ig, amíg a könyvvizsgálat fényt nem derített a törvénytelenségre. A feltárt helyzettel kapcsolatosan a következő megállapítást tette a könyvvizsgáló: "az iskolát az Alapítvány kuratóriuma alól önálló jogi személyként nevesíteni kellett volna és 1996. január 1. napjától kezdődően önálló jogi személyként, önálló adóalanyként az állami hatóságokhoz be kellett volna jelenteni és gazdálkodását e törvény szerint szervezni. Mindezek az eljárások nem történtek meg" - áll a jelentésben. Majd így folytatja: "2002. évben megszületett a Magyarországi Református Egyház gazdálkodási törvénye, mely 2003. január 1. napjával lépett életbe. A Líceum Alapítvány kuratóriuma részéről ezt követően sem történt intézkedés arra vonatkozóan, hogy a törvényi előírásoknak megfelelően (önálló jogi személyként) működhessen az intézmény.[.] A 2004. november 12. napján megtartott könyvvizsgálói értekezleten felvett jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a Líceum 2004. október 31. napjáig a Református Líceum Alapítvány adószáma, TB száma és bankszámla száma alatt, az Alapítvány üzemeltetésében (fenntartásában) működött. [.] Ha a Líceum Alapítvány a fenntartója a Líceumnak, akkor a fenntartónak utalandó állami költségvetési támogatás az alapítványon keresztül jutott volna el az Iskolának, de az alapítványi iskola nem jogosult az egyházi kiegészítő támogatásra. [.] Az önálló jogi személyként történő bejegyzés időpontjáig (2004.11.01.) adójogi szempontból az alapítvány kuratóriuma volt az iskola felettes szerve és az iskola feletti fenntartói jog közvetlen gyakorlója."

Magyarán: mivel az egyházközség kapta a normatív és a kiegészítő normatív támogatást, ez azt jelenti, hogy a normatívák igénylésekor és a presbitériumnak történő beszámolók során a presbitérium által jóváhagyott alapító okiratra hivatkozott az iskola vezetése, míg a gyakorlatban a hatályon kívül helyezett alapító okirat alapján működött, az alapítvány struktúráján belül. A törvényellenes állapot kiötlésének és fenntartásának szándékosságát támasztja alá az a levél is, amelyet a Líceum igazgatója küldött 1995 legvégén az egyházközség vezetőségének, amelyben a következőkről tájékoztatja a címzettet: "Tisztelt Cím! Tájékoztatjuk Önöket arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelkezése szerint 1995. december 4-i hatállyal új számlaszám kerül bevezetésre. Fenti dátummal új számlaszámunk: OTP Gödöllő, Reformtus Líceum 11742049-20276500 Üdvözlettel. Barthos Zoltánné igazgató PH". Csakhogy, derítette ki a könyvvizsgálat, a fenti számlaszám nem a Líceum, hanem az Alapítvány számlaszáma, ugyanis ekkor - 1995-ben - nincs is számlaszáma a Líceumnak, az csak 2004 novemberében lesz.

A Pest Megyei Főjegyzői Hivatallal kapcsolatosan Derzsi György könyvvizsgáló az ellenem folyó egyházi "fegyelmi színjáték" során, mint szakértő, a következőket nyilatkozta: "A Pest Megyei Önkormányzat főjegyzője egyházi iskolának minősítette a Líceumot, így jár a támogatás. Adójogilag alapítványi iskola, alapítványi adószám alatt bejegyzett iskolaként működött, és alapítványi adószámra az ún. egyházi normatív kiegészítő támogatás nem jár." A könyvvizsgáló dodonai stílusát értjük, szándékát pedig megértjük (amúgy tárgyszerű és egyértelmű), hisz akkor még egyházi tisztséget is betöltött, de vajon mi késztette a főjegyzőt arra, hogy engedje magát "megtéveszteni"?

A hírlevél fennen lobogtat egy, a Református Líceum Alapítványnál lefolytatott APEH ellenőrzést igazoló, 2005. 06. 06-án keletkezett határozatot. Olvassunk bele figyelmesen, majd mélyen gondolkodjunk el az abban foglalt megállapításokon. Íme néhány részlet az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Pest Megyei Igazgatósága 8717973187 számú határozatából:

"Az oktatási intézménynek, mint munkáltatónak, az adózás rendjéről szóló többször módosított 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: 1990. évi XCI. tv.) 11. § (1) - (2) bekezdése értelmében az Adóhatósághoz be kellett volna jelentkeznie, már működésének megkezdését követően és adószámot kellett volna kérnie. A 2004. 01. 01-től hatályos adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 16. § (1) - (2) bekezdése ugyancsak előírja a bejelentkezési kötelezettséget.

A Líceum csak késedelmesen, 2004. 11. 01-től tett eleget adóhatósági bejelentkezési kötelezettségének. (Ez közel 13 év "késedelem"!)

A rendelkezésre álló nyilvántartások szúrópróbaszerű vizsgálata alapján megállapítható, hogy az oktatási intézmény helytelenül az alapítvány adószámán, de eleget tett adófizetési kötelezettségének.

Az alapítvány könyvelésében, nyilvántartásaiban az önálló jogi személyiségű, a Gödöllői Református Egyházközség fenntartásából működő oktatási intézmény, Líceum alkalmazottai részére kifizetett adóköteles jövedelmeket, azok adóját, járulékait, az oktatási intézmény gazdálkodásával kapcsolatos gazdasági tevékenységeket, mint saját gazdasági tevékenységét tüntette fel. Az alapítvány adóbevallásaiban saját kötelezettségeként vallotta be a Líceumnál felmerült adófizetési kötelezettségeket.

Az alapítvány eljárásával megsértette a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Szvt.) 15. § (2) bekezdésében foglaltakat, mely szerint a beszámolónak megbízható és valós összképet kell adnia a gazdálkodó vagyonáról, annak összetételéről, pénzügyi helyzetéről és tevékenysége eredményeiről. Az alapítvány eljárása ellentétes volt továbbá az Szvt. 12. § (1) bekezdésével is, melynek értelmében a ténylegesen végzett tevékenysége során előforduló vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetet érintő gazdasági eseményeket lehetett volna csak könyvelésében rögzítenie. Mivel az oktatási intézmény, a Líceum önálló jogi személy volt (Sic), a Líceumot érintő gazdasági eseményeket nem az alapítvány könyvelésében kellett volna szerepeltetnie." [.]

"2004. 10. 31-ig az alapítvány nevén lévő OTP Rt. Gödöllői fiókjánál vezetett 11742049-20276500 számú bankszámlára érkeztek a Líceum működését biztosító normatív és kiegészítő támogatások." [.]

A könyvek, nyilvántartások előírásoktól eltérő vezetése miatt az Art. § (1) bekezdése f) pontja alapján mulasztási bírságot szabtam ki.

A mulasztási bírság összegének megállapítása során mérlegeltem a mulasztás súlyát, körülményeit. Figyelembe vettem így azt, hogy az adózó hasonló mulasztások miatt korábban még volt szankcionálva, illetve, hogy tevékenységét nem vagyon és nyereségszerzés céljából, hanem társadalmi közös szükséglet kielégítése céljából végezte. Mindezek alapján a mulasztási bírság összegét 50.000 Ft-ban szabtam ki. [.] Botka Zoltán főosztályvezető-helyettes."

Az eredmény, Tisztelt Olvasó: közel tizenhárom éven keresztült folyamatosan megsértettek három törvény hét (7) paragrafusát, amelyért a mulasztási bírságot enyhítendő jár egy visszafogottan szemérmes dicséret is. Vajon ha ilyen súlyú törvénytelenséget mondjuk kispista követi el, ő vajon miben részesül?

Engedtessék meg, hogy a fenti paragrafusok mellett számokkal érzékeltessem azt, hogy mekkora összegek is azok, amelyeket ennyire "lazán", szinte minden törvényes előírástól "szabadon" lehetett könyvelni, nyilvántartani. Az APEH jelentés szerint csak 2003-ban kapott normatívák összege meghaladta a 151 millió Ft-ot. Vegyük az utolsó 13 év átlagát. Tegyük fel, hogy a Református Líceum/Alapítvány által kapott normatívák éves átlaga kb. 100 millió Ft (1992 - 2004 közötti időszak), akkor a tizenhárom év során, az APEH jelentés szerint az "előírásoktól eltérően vezetett" összeg bőven meghaladja az egymilliárd (kb. 1.300.000.000,-Ft) forintot. Súlyosbító körülmény, hogy ennek a hatalmas összegnek kb. a 40%-át kitevő kiegészítő normatíva - a könyvvizsgálat idézett megállapítása szerint - jogosulatlan volt. Összegszerűen ez valószínűleg meghaladja az 500 millió Ft-ot.

A hírlevél hetedik oldalán ez áll: "Az APEH alapos vizsgálat után [.] Mindössze egyetlen apró adminisztrációs hibát fedezett fel, melyről mind a korábbi Presbitériumnak, mind Nagy Károlynak már 2005-ben tudomása volt, amiért a minimálisan kiszabható, 50e Ft összegű névleges bírságot szabott ki". Itt igazat ír a hírlevél: csak 2005-ben, illetve a könyvvizsgálat során már 2004 őszén sejtettük az "apró adminisztrációs hibát".

Ezek után azt kérdezheti, teljes joggal a kedves Olvasó, hogy mit tett a presbitérium és mit tettem én mint lelkész, és hol volt a felettes egyházi vezetés? Amint ezekről a presbitérium és jómagam tudomást szereztünk, azonnal írásban jeleztük felettes egyházi hatóságaiknak. A válasz minden szinten (egyházmegyei, egyházkerületi) azonos volt: bármilyen eszközzel elhallgattatni azokat, akik a fent feltárt ügyekről nem akartak hallgatni. Az eredmény pedig ma már ismerős. Ettől a pillanattól én lettem az egyház, valamint két-három család, illetve az ezekhez valamilyen szállal kötődő további néhány gödöllői család legnagyobb ellensége, sőt maga az Antikrisztus.

*

A gödöllői gyülekezet vagyonával kapcsolatos hírlevélbeli kijelentések is arra szolgálnak, hogy elaltassák a gödöllői reformátusok éberségét és megtévesszék őket. Olvassunk bele a nyolcadik oldalon található 2. b) és c) pontokba. A b) pontban a következő található: "a Pest Megyei Ügyészség szakértői megvizsgálták az alapítványok gazdálkodását visszamenőleg, s megállapították, hogy az Alapítványok (ezen keresztül közvetetten az alapító egyház) vagyona nem csökkent, sőt jelentősen nőtt". Ez igaz és tényszerű állítás. Csakhogy, ha a szomszéd gyarapszik, gazdagodik, én attól nem vagyok gazdagabb. Ugyanis az alapítvány vagyona, amelyre a hírlevél utal, a törvény szerint kizárólag az alapítványé, függetlenül attól, hogy ki az alapítvány alapítója. Az egyház által alapított alapítványok, mint minden alapítvány, önálló jogi személyek, és vagyonukkal - a törvényes keretek között - szabadon rendelkezhetnek. Az pedig, enyhén szólva, csúsztatás és szándékos megtévesztés, hogy az egyház "ezen keresztül közvetetten" maga is gyarapszik. Nem, gyarapodni csak az alapítvány gyarapszik, és azok, akiket támogat.

A c) pont alatt a következő olvasható: "A földhivatali bejegyzés szerint az egész alapingatlan kizárólag a református egyházközség tulajdona ma is". Az idézett mondat tartalma - sajnos - igaz, csakhogy, és itt következzék egy kis szómagyarázat. Lám-lám új jogi fogalmat találtak ki valakik az egyházban, hogy elfedjék a tényleges helyzetet. Az "alapingatlan" ebben az összefüggésben a telket, az egyházközség Szabadság téri 401-es helyrajzi számon nyilvántartott földterületét jelenti a rajta lévő felépítmények (templom, parókia, iskola, hivatal, kollégium, kántori szolgálati lakás, stb.) nélkül. Végül a volt egyházi tulajdon jelenlegi státusát, tulajdonosának kilétét egy újabb keletű dokumentum is igazolja, abból idézek. "Tájékoztatjuk arról amennyiben a lakás átadása erre a határidőre nem történik meg, úgy a tulajdonos Gödöllői Református Egyházi Alapítvány jogosult használati díjat számlázni." A dokumentum 2006. december 5-én kelt. Aláírták: Balogh Tamás lelkész és Csákai Gyula gondnok, akik mint a jelenlegi presbitérium elnöksége, tudják, mit írtak alá, és mire tették rá az egyház pecsétjét. (A dokumentum neve: Munkáltatói rendes felmondás, Miskoff Gábor kántor részére.)

Kedves gödöllői Olvasók! Röviden ennyivel szerettem volna hozzájárulni ahhoz, hogy egyre többen tisztábban lássunk azokban a dolgokban, amelyek városunkban történtek és történnek.

Köszönöm megtisztelő türelmüket azért, hogy vették a fáradságot és szakítottak időt arra, hogy megértsék a jobb napokat látott gödöllői református gyülekezet gondját-baját. A gyülekezeti szolgálatra "vállalkozók", pontosan tudva az egyház védő szárnyainak "fesztávolságát", oltalmazó kiterjedését, a "társadalmi közös szükséglet kielégítése céljából" (?!) tették, amit tettek.

Dr. Nagy Károly

Megjelent a Gödöllő Hírek 2007. október 12-i számában.