- Magamról
   - Életút
   - Családom
   - Fényképtár
   - Kapcsolat
   - Nyílt titkok
   - Cikkek

   - Egyházunk

"Levelemet égesd el!"

 

Templomi besúgásról beszél a gödöllői református lelkész


A református egyházi bíróság felfüggesztette tisztségéből Nagy Károly gödöllői lelkészt.
A végzés szerint a lelkész alaptalan vádakat hangoztat, amikor azt állítja, hogy a helyi református gimnázium jogtalanul vett fel nagy összegű állami támogatást.

Hogyan gyűjtsünk magunknak ellenségeket? Rendkívül célravezető módszer, ha nem törődünk semmiféle politikai vagy gazdasági érdekkel, csak megyünk a saját fejünk után. Ahogyan Nagy Károly gödöllői református lelkész is teszi.
A lelkész néhány hónapja például kifogásolta, hogy Gémesi György polgármester a református gimnázium és templom udvarán fényképeztette magát Habsburg Ottó társaságában. Nagy Károly tiltakozott, mondván, az iskolában nincs helye politikai rendezvénynek, majd amikor a polgármester telefonon próbálta "tisztázni a félreértéseket", a lelkész rövid úton közölte vele, hogy "erről nincs mit beszélnünk". A polgármester ezt követően levélben fejezte ki nemtetszését, a levél másolatát - biztos, ami biztos - Szabó István püspöknek és Csákai Gyula főgondnoknak is elküldte.
- Magyarán följelentett egyházi elöljáróimnál - magyarázza Nagy Károly, aki az iménti történetet csak azért mesélte el, hogy ízelítőt adjon a helyi viszonyokból. Mert minden mindennel, pontosabban mindenki mindenkivel összefügg. Különösen egy olyan kisvárosban, mint Gödöllő.
A polgármester nővére a református gimnázium igazgatónője, a gimnázium fenntartója pedig az a gyülekezet, ahol Nagy Károly több mint tíz éve szolgál. A lelkésznek viszont éppen a gimnázium, azaz a Gödöllői Református Líceum gazdasági működésével van a legtöbb gondja.
A gimnáziumban 1992-ben kezdődött meg a tanítás. Nagy Károly számára tavaly, egy belső pénzügyi átvilágítás nyomán derült ki, hogy az intézmény működtetője nem is a gödöllői református egyházközség, hanem az iskola támogatására létrejött Líceum Alapítvány. Ennek azért van jelentősége - hangsúlyozza a lelkész -, mert így a gimnázium alapítványi iskolának minősül, és nem jogosult az egyházi intézményeknek járó kiegészítő normatívára. A gimnázium azonban rendszeresen hozzájutott ehhez a pénzhez.
Az átvilágítási jelentés emlékeztet arra, hogy 1996 elején életbe lépett a Magyarországi Református Egyház közoktatási törvénye, amelynek értelmében az iskolát kötelező lett volna önálló jogi személyként, önálló adóalanyként bejelenteni az állami hatóságokhoz, és gazdálkodását e törvény szerint szervezni. "Mindezek az eljárások nem történtek meg" - állapítja meg a jelentés -, az iskola a "Líceum Alapítvány részeként működött 2004. október 31. napjáig. Vagyis a Líceum Alapítvány kuratóriuma nem tett intézkedést 1996. január 1. napja óta arra, hogy az iskola önálló jogi személyként, az egyházközség fenntartásában működhessen." Ezt alátámasztja annak a könyvvizsgálói értekezletnek a jegyzőkönyve, amelyet többek között a gimnázium igazgatónője és az alapítvány elnöke is aláírt.
Nagy Károly nem állítja, hogy az iskola rossz célokra költötte vagy elherdálta a pénzt, ugyanakkor a jelentés alapján nem tartja kétségesnek, hogy a gimnázium éveken át szabálytalanul vett fel költségvetési támogatást.
- Nem végeztem pontos számításokat, de százmilliós öszszegről lehet szó - mondja a lelkész, hozzátéve, hogy a jelentés más pénzügyi szabálytalanságokra is felhívta a figyelmet.
A lelkész úgy érzi, némelyek a tények feltárása helyett a kínos ügy eltitkolására törekednek, és "megfélemlítéssel, lejáratással, az ötvenes éveket idéző eszközökkel" próbálják ellehetetleníteni azokat, akik a törvényes megoldásokat pártolják. Egyik lelkésztársa például tavaly novemberben levélben kérte a gödöllői gyülekezet kántorát, hogy három egymást követő vasárnap számolja meg, és a dátum megjelölésével jegyezze fel, hányan vesznek részt a Nagy Károly által tartott istentiszteleteken. A levélírónak aligha lehetett tiszta a lelkiismerete, mert a levél így zárul: "Azt kérem, hogy erről senkinek ne szólj! Levelemet égesd el!" Nagy Károly szerint rosszakarói bizonyítani akarták, hogy kevesen látogatják az istentiszteleteket. A levél azonban fennmaradt, és most azt tanúsítja, hogy némelyek - a lelkész szavaival élve - a "templomi besúgástól és a kémkedéstől sem riadnak vissza".
A gimnázium gazdasági helyzetéről Nagy Károly eddig egy alkalommal nyilatkozott: a Gödöllői Hírek című lapban kijelentette, hogy a "református líceum jogtalanul jutott kiegészítő állami normatívához". Ez a mondat elegendő volt ahhoz, hogy fegyelmi eljárás induljon ellene. Az egyházi bíróság példás gyorsasággal, az újságcikk megjelenése után néhány nappal összeült. A panasz szerint a "vád megalapozatlan, és igen súlyos joghátrányt idézhet elő úgy a helyi egyházközség, valamint az egyházmegye részére".
Az egyházi bíróság felfüggesztette lelkészi tisztségéből Nagy Károlyt.
Próbáltuk megszólaltatni a gimnázium igazgatónőjét, de helyette az egyház zsinati szóvivője hívott vissza bennünket. Ő azt tanácsolta, hogy Nagy Károly közvetlen elöljáróját, Fónagy Miklós esperest kérdezzük. Az esperes - a felfüggesztést elrendelő végzést ismertetve - elmondta, hogy egy időközben készült adóhatósági vizsgálat a református gimnázium gazdálkodásában csak kisebb súlyú szabálytalanságot fedezett fel, és nem merült fel a gyanúja annak, hogy az iskola bármilyen állami támogatást jogosulatlanul vett volna fel. Márpedig ha nem történt visszaélés, akkor kijelenthető, hogy Nagy Károly nyilatkozata árt az egyház jó hírének. Ezek után mire véljük azt a belső átvilágítási jelentést, amely homlokegyenest ellenkező következtetésre jutott? Az esperes erről csak annyit közölt, hogy ezt a jelentést nem tekinti "dokumentumértékűnek".
Nagy Károly fellebbezett a felfüggesztéséről szóló végzés ellen. Ha jogerősen is elmarasztalják, akkor feleségével együtt ki kell költöznie a parókiáról. Nincs másik lakásuk, és félretett pénzük sincs. A lelkész a napokban azt hallotta, hogy aláírásgyűjtést szerveznek ellene, és felkészült másfajta retorziókra is. Mint mondja, előre tisztában volt azzal, mit kockáztat, de semmit sem bánt meg. A Bibliát idézi: "nincs oly dolog, ami napfényre ne jönne".

Czene Gábor
Népszabadság, 2005. június 29.