- Magamról
   - Életút
   - Családom
   - Fényképtár
   - Kapcsolat
   - Nyílt titkok
   - Cikkek

   - Egyházunk

Gyalázat

A presbitérium által elrendelt könyvvizsgálói átvilágítás (2004 õsze) fényt derített néhány presbiternek a Líceum Alapítványon keresztül a Líceumban betöltött, tisztának nem igen nevezhetõ szerepére. Az egyházmegyei vezetés részérõl nem késett a válasz: a lelkészt statáriális gyorsasággal felfüggesztették hivatalából, mert egy a Líceumi dolgokat firtató újságírói kérdésre idézni mert a könyvvizsgálói jelentésbõl. Mivel az újságbéli lelkészi megszólalást esperes nem tartotta kellõ súlyú vádnak a lelkész ellen, ezért megbízott két lelkészt, S. Bulcsut és M. Gábort, kutakodjanak a gödöllõi egyházközség hivatali, gazdasági, személyi és lelki dolgai között, hátha találnak valami elmarasztalót ellenem. Így született a jelentést író kollegák tíz oldalas rágalmazása, amelyre az alábbiakban válaszolok. A követett módszer pedig: a jelentés súlyosabb hamis állításait idézem és válaszolok azokra.


Gyalázat! - csak ezzel az egyetlen szóval lehet illetni azt a Gödöllõi Református Egyházközségben lefolytatott egyházmegyei vizsgálatról szóló jelentést, amelyet S. Bulcsu és M. Gábor lelkipásztorok követtek el.
A tíz oldalas, jelentésnek mondott rágalomözön minden sora, minden állítása és fenyegetõ követelése zsigeri és álszent frázisok mögé bújtatott gonoszságról tanúskodik, és ellenem táplált gyûlölettõl vezérelt. Csak a jelentés mûfaji korlátai szabtak, némileg, határt a Krisztus nevében áradó gyûlöletnek, blaszfémiának.
Komolyan vehetõ-e egy ilyen elfogult és a keresztyén erkölcsiség minimumát is nélkülözõ gyalázkodás?
Olyanok írnak a panaszlottról, annak személyiségérõl, erkölcsérõl, horribile dictu: hitérõl, akik õt nem ismerik, akik talán egyetlen igehirdetését sem hallgatták, és akik nem is akarják megismerni azt, akirõl egyházmegyei megbízás alapján, vagy a nélkül is, bármit képesek leírni. "Bizonyos értelemben kezdetektõl fogva terheltnek mondható a lelkész és a gyülekezet kapcsolata. Ennek gyökere a lelkipásztor személyiségében, jellemében keresendõ. A mély, krisztusi szellemben, igei életet hitben élõ pásztor hiánya eleve mindent meghatározott: kapcsolatokat, szolgálatot, tartalmat, üzenetet, erkölcsösséget."

Mivel nem a panaszlott van "birtokon belül", így arra kényszerül, hogy a lelkésztársaitól õt ért gyalázatra, rágalomra válaszoljon. Csak halkan jegyzem meg, hogy a jelentés külsõ, következetlen szerkesztési formája, a személyes névmások zavaró és rossz lelkiismeretre utaló váltakozása (hol egyes szám elsõ, hol többes elsõ) a szerzõk zaklatott, ûzött voltára, és a néha-néha megszólaló belsõ hangra - talán a Lélek hangjának meglétére - engednek következtetni. Merem remélni, hogy ez így van…


A jelentés három fõ részbõl áll.

Az elsõ rész címe: Az eljárást kiváltó elõzmények és folyamatok rövid ismertetése


1. "A lelkész megakadályozta az új kollégium használatbavételét…" Az állítás nem igaz, elõször, mert még be sem fejezõdött annak építése, másodszor, mivel az Egyházi Alapítvány az építtetõ, így nem is akadályozhatja annak használatba vételét a lelkész.


2. "…tisztogatásra emlékeztetõ presbiter és kurátor cserék történtek a kuratóriumokban…" Szabályos presbiteri gyûlésen lett megválasztva az Egyházi Alapítvány kuratóriuma, mivel a régi kurátorok megbízatása 5 éve lejárt. Ezen többségi határozatot maga a fõgondnok, Cs. Gyula támadta meg fellebbezésében, így állhatott elõ az a törvénysértõ helyzet, hogy immár öt éve szabálytalanul elnököl a kuratórium élén a fõgondnok. Ennek az amúgy szabálytalanul kezdeményezett fellebbezésnek az egyházmegye helyt adott és megsemmisítette a presbiteri határozatot. A megsemmisítõ egyházmegyei tanácsi határozat ellen a presbiterek többsége fellebbezést nyújtott be az egyházmegyei közgyûléshez, amely június 6-án elutasította a fellebbezést. Jelenleg az egyházkerületi tanács elõtt fekszik a megoldást szolgáló presbiteri határozat elbírálása. Presbiter cserére nem került sor, ha csak arra nem gondolt a vizsgálódó lelkipásztorok informátora, hogy a lemondott presbiterek helyére pótpresbiterek lettek behíva.


3. "A "névtelen", de nem ismeretlen feljelentõ…" kitétel nem egyszerû stiláris fordulat, hanem minõsíthetetlen rágalom. A leghatározottabban visszautasítom.


4. "A vizsgálat 2005. június 23-ára kijelölt munkanapja meghiúsult Nagy Károly lelkipásztor ellenállása és tiltakozása miatt…" A jelzett napon, reggel kilenc óra elõtt tíz perccel vettem át az azonnali hatállyal történt felfüggesztésemrõl szóló végzést, mely pillanattól kezdve megszûntem - jog szerint - szolgálatban lévõ lelkipásztornak lenni. Néhány perc múlva a felfüggesztésemrõl tájékoztattam a helyettesítési szolgálatokkal megbízott lelkipásztort, Cs. Tamás nagytiszteletû urat, jelezve, hogy készen állok a hivatal átadására. Cs. nagytiszteletû úr válasza az volt, hogy aznap nem, csak másnap tud jönni. Ezt tudomásul vettem és ezekrõl az eseményekrõl tájékoztattam az elérhetõ presbitereket, mindenekelõtt dr. P. Albert presbitert, a jogi bizottság elnökét. A kirendelt egyházmegyei vizsgálat elõtt összegyûlt presbiterekkel konzultálva, dr. P. Albert presbiter, ügyvéd, azt közölte, hogy a lelkész felfüggesztésével egy új helyzet állt elõ, ami nem teszi lehetõvé azt, hogy jogszerûen sort keríthessünk a küszöbön álló vizsgálatra. Az elõállt helyzet azt jelenti, hogy a felfüggesztett lelkipásztor már nem tehet semmit törvényesen a vizsgálódás lefolytatása érdekében, Cs. Tamás helyettesítõ lelkész pedig még nem vette át az egyházközségi hivatalt, így õ sem tud a vizsgálódók rendelkezésére állni. Errõl a váratlan helyzetrõl próbáltuk meggyõzni a vendégeket. Nehezen ment, de sikerült. Ez volt a várva-várt "munkanap" meghiúsulásának oka.


5. "Meghallgatások, személyes beszélgetések során igyekeztünk rálátást nyerni a történtekre…" Kérdezem elõször: milyen szempontok vezették a "meghallgatókat" a személyek kiválasztásában, a kérdések összeállításában, a meghallgatások helyének és körülményeinek a kiválasztásában? Az egyházmegye elnöksége, annak egyik tagja, a gondnok, aki egyben a gödöllõi gyülekezet fõgondnoka is, érintettsége okán, a vizsgálódásról nem rendelkezhet, hisz az elrendelõ elnökség egyik tagja érintett a vizsgált ügyekben. Továbbá meglepõen egyhangú lehetett valamennyi beszélgetés, hisz olyanok szólaltak meg, olyanok lettek megkérdezve, akik ellenérdekeltek abban, hogy valaki is tisztán lásson az elhíresült ügyekben. Neveket ugyan nem közöl a jelentés, de szinte minden egyes megállapítást be tudok azonosítani. Máris írom a neveket, azt a néhányat, akik úgy gondolják, hogy õk a gyülekezet, az õ szavuk zsinórmérték a hit, az erkölcs és természetesen a vagyon, a tulajdon és az "igazság" dolgaiban. Õk a következõk: Cs. Gyula fõgondnok, egyházmegyei gondnok, az egyházmegye elnökségének tagja, T. Gyõzõ gazdasági gondnok, M. György presbiter, valamint a legifjabb M., aki Balázs, és egyháztag. Aki lassan egy fél éve, hogy felfedezte magában a rejtõzködõ, vagy tán alvó reformátust, és aki "kedélyes buzgósággal" próbálja magára felhívni az istentiszteletet látogatók figyelmét.


6. "…a megoldás keresés helyett fontos eszköz volt a presbitérium egy részének megtévesztése, félrevezetése és fellázítása." A presbitérium "megtévesztett", "félrevezetett" és "fellázított", amúgy kétharmadának (ha egyáltalán az igazság mérhetõ az azt felismerõk és megértõk számával) a nevében is visszautasítom a presbiterekre méltatlan és bántó kijelentést. A többség, a meg nem kérdezettek sokasága a gödöllõi gyülekezetben nem téveszthetõ meg, nem vezethetõ félre és nem lázítható fel, mert annál bölcsebbek, okosabbak és szelídebbek, akik a vállalt szolgálatot megtisztelõ adománynak és nem saját és családjuk kirívó és visszatetszést szülõ gyarapodására használják fel. Megint halkan és nem is sajnálkozva mondom, hogy jómagam még nem tudhattam magaménak sem lakást, sem házat, sem új autót, bár a vizsgálódók tudni vélik, hogy "…pazarló, túlköltekezõ életmódot…" folytatok, felélve a gyülekezet vagyonát. A T. Bíróságnak tisztelettel ajánlom, kérjen tõlem, és a fent nevezettektõl a manapság amúgy is divatos - vagyonbevallást. Talán kiderül ki okozott, illetve okoz "súlyos vagyonfelélést" a gödöllõi gyülekezetben. Ami pedig a gyülekezet vagyonának a felélését, megõrzését és védelmét jelenti, abban egyetértek a tisztelt vizsgálókkal.


7. "Saját gyülekezetét, iskoláját, egyházát, szolgatársait, iskolai diákokat tett a média nyilvánossága elõtt botránkozás tárgyává…" Elõször: nem hívtam, nem jelentkeztem be, nem üzentem egyetlen médiumnak sem! Belsõ, egyházi-gyülekezeti bajainkat egyesek, a "megkérdezettek" úgy akarták és akarják "megoldani", hogy egyszerûen alkalmazzák a Bibliából is jól ismert õsi elvet, amelynek a lényege, mint írva vagyon, "ûzd el a pásztort, szétszéled a nyáj". Majd újabb bibliai történet fordulatait alkalmazva, lettek kezeit mosó Pilátusokká akkor, amikor reám uszították a médiát (m1, RTL, Gödöllõi Hírek, stb.), amikor hazug módon kegyeletsértéssel és temetõeladással vádoltak nemtelenül azok, akiknek az lett volna a tisztük, hogy védjék a nyáját védõ pásztort. Ebben a belsõ és külsõ szorításban úszult nekem a média és kérdezett, és hajszolt bele olyan kijelentésekbe, amelyeket el szerettem volna kerülni. Ezért sem nem a magam véleményét, hanem a könyvvizsgálói jelentést idéztem. Hogy a szolgatársait ki figyelte és figyeltette, arról a hiteles dokumentumok beszélnek. Hogy ki, vagy kik figyeltettek engem saját diákjaimmal, az aligha a megfigyeltre vet rossz fényt. A köztiszteletben álló megfigyeltetõ és megfigyelõ személyére 2005. május 29-én derült fény, aki nem más, mint T. Zoltán lelkipásztor és egyházmegyei lelkészi fõjegyzõ. Ki is tette botránkozás tárgyává a gyülekezetet, az egyházat?!

a levél megtekintése


8. "…erkölcsi kárt okozva a Magyarországi Református Egyháznak, amely befogadta és otthont adott neki." A jelentés legfájóbb szavai ezek, hisz azoktól kaptam és kapom arcul csapásként, akiktõl nem vártam, akiket nem csak Krisztusban tartottam és tartok testvéreimnek, hanem …úgy mint Pál az övéit a Róma kilencben… Erre nincs is semmilyen válaszom, csak a reménység és a bizalom, hogy a "befogadás" és az "otthont adott neki" egyszer igaz lesz lelkésztársaim és egyházam részérõl is. Mert tudom, és tizenegy éve tapasztalom, tapasztaljuk, hogy a gödöllõi református gyülekezet, Gödöllõ polgárai befogadtak, és mi otthonra találtunk Gödöllõn. Lehet, hogy ez néhány atyánkfiát zavarhatja, de errõl mi aligha tehetünk - legfeljebb annyit, továbbra is engedjük, hogy szeressenek és befogadjanak.


9. "…sikkasztás, csalás…"-t említ a jelentés. Soha a presbitériumban senki szájából el nem hangzott az idézett vád, amit a leghatározottabban utasítok vissza.


A második rész címe: Korábbi vizsgálatok rövid összegzése

1. "…a vizsgálatok megállapításai felvetik a lelkész erkölcsi és anyagi felelõsségét azokban a kérdésekben, amelyekben õ maga emelt szót." Mindenfajta felelõsséget vállalok, erkölcsit és anyagit egyaránt, ha személyemet ért vádak bizonyítást nyernek. Ugyanakkor elvárom, hogy azonos mércével mérjék a lelkészt és igazgatót, a kurátort és a gondnokot.


2. A szakértõi véleményekbõl való szemelgetés, válogatás, bárki teszi is, nagy kísértésekkel fenyeget. Így jártak a vizsgálódó atyámfiai is, amikor egyik vagy másik szakértõ jelentésébõl idéznek. Valamennyi idézetet úgy gyûjtötték össze, hogy azok engem, a panaszlottat, a lehetõ legrosszabb színben tüntessen fel, illetve mindenkit, pontosabban az igazgatót, a fõgondnokot, a gazdasági gondnokot, a kuratórium elnökeit megpróbálja a jelentés fényesíteni. Ez, a dolgok, a tények természetébõl adódóan nem sikerült. Két részletre mégis ki szeretnék térni. Az egyik a Sz. György közoktatási szakértõ által készített jelentés, aki a vizsgálódás során, azon túl, hogy nem oktatási kérdések okozzák a feszültséget, egy olyan, csak neki mutatott okiratot is látott, amelybõl a neki nem tetszõ részt nem idézi, holott az az egyik legfontosabb része az okiratnak, ezzel teljes mértékben hitelét vesztetté tette fáradságos munkájával elkészített jelentését. A szóban forgó okirat, a Líceum 1991-es alapító okirata, amit az iskola igazgatója, mûködtetõje(?) nem mutatott meg például sem a könyvvizsgáló D. Györgynek, sem a presbitériumnak, sem az azt számtalanszor kérõ lelkipásztornak. Jómagam a szóvá tett okiratot csak 2005. június 9-én tartott igazgatótanácsi ülésen kaptam meg. Ez az okirat a bizalmatlanság és a viszály forrása lett. Ez tartalmazza azt a presbitérium nagy része, és a lelkész által nem ismert tényállást, melyre ugyan rávilágított a könyvvizsgálat, de az okirat hiányában nem volt egyértelmûen bizonyítható. Nevezetesen az, hogy a Líceumot a Líceum Alapítvány mûködtette alapítványi formában 1992-2004. novembere között. Minderrõl csak a Líceum Alapítvány kuratóriumának volt tudomása, véleményem szerint. Õk pedig a következõk: A Líceum Alapítvány kuratóriumának elnöke, M. György presbiter; tiszteletbeli elnöke: dr. M. István az alapításkor fõgondnok; B. Zoltánné igazgató, kuratóriumi tag; Cs. Gyula fõgondnok, kuratóriumi tag; G. Lajos iskolaügyi gondnok, presbiter, kuratóriumi tag; dr. J. Endre kuratóriumi tag; T. Gyõzõ gazdasági gondnok, kuratóriumi tag. Az elmondottakból világosan kiderül, hogy miért oly szoros és elszánt a fenti kis csapat a lelkész ellen folytatott hadjáratban. A presbitérium nagy többsége nem fejeket akart és akar, hanem a törvényesség helyreállítását és minden felelõs személy megnyugtatását, hogy e téren is példa lehessen az egyházközségünk, és senki se lehessen senki számára zsarolható. A másik dokumentum, amire a jelentés hivatkozik, az a Pest Megyei Fõügyészség osztályvezetõ fõügyésze által írt állásfoglalás alapítványi ügyben. Az állásfoglalás korrekt, hisz egy pontosan megfogalmazott kérdésre adott egy pontos jogértelmezést. Csakhogy a kérdés volt "irányított", mint vallotta be hármunk elõtt (B. György presbiter, megválasztott kuratóriumi elnök, J. János presbiter, megválasztott kurátor, és panaszlott) V. Lászlóné dr. Ugyanis a kérdés azt kívánta leíratni az ügyészasszonnyal, hogy az alapító nem veheti el az általa alapított alapítvány vagyonát. Ez amúgy minden presbiter elõtt világos volt, csakhogy a kérdésre adott ügyészi választ arra szerették volna felhasználni, hogy az Egyházi Alapítvány vagyona fölött teljes rendelkezési jogot szerezzenek néhányan. Névsor változatlan. Így lesznek némelyek az egyházközség vagyonának õrzõibõl, annak "orzói". Egy szerény javaslattal hadd hozakodjak elõ a T. Bíróság elõtt. Kérjen fel és bízzon meg az egyházmegye, vagy egyházkerület egy az egyházkerületünktõl, sõt lehet az egyháztól is független szakértõt a Líceum és az alapítványok mûködése jogszerûségének és gazdálkodásuk törvényességének vizsgálatával.


A harmadik rész címe: Az egyházmegyei vizsgálat megállapításai, javaslatok

1. "A templomba járók tapasztalata szerint az igehirdetések nem jelentettek Lélektõl fakadó, megtérést munkáló, Krisztust felmutató lelki táplálékot. Mivel sokkal inkább irodalmi, vagy tudományos elõadás jellegûek voltak az igehirdetések…" A templomba nem csak az a néhány megkérdezett jár. Talán tovább kellett volna kérdezõsködni, szélesíteni kellett volna a meghallgatottak körét, hogy végre találjanak valakit, aki szívesen jár Gödöllõre istentiszteletre, és nem csak Gödöllõról. Jönnek Valkóról, Kartalról, Aszódról, Budapestrõl, Érdrõl is atyafiak… Igaz õket szerdánként nem lehet elbeszélgetésre megtalálni. De szép számmal vannak gödöllõiek is, akik a hangszalagra rögzített igehirdetéseket viszik beteghez, idõshöz. És vannak, akik elsõ magyarországi gyülekezetembõl - a tolna-mözsi - Bajára szakadván, kérik igehirdetéseim felvételeit. Egyetemista fiatalok és egyetemi oktatók igehirdetéseimet hallgatva álltak késõbb, õszülõ fejjel, a gödöllõi templom úrasztala elõtt és tettek, a keresztelõjük során, hitükrõl vallást és hûségükrõl fogadalmat. Hogy a Lélek kit, mikor és ki által ragad meg, az hadd legyen Isten szuverén és kegyelmes döntésének a köre. Én mindig vallottam és ma is vallom, hogy "… nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülõ Istené" (Róma 9:16). Hogy belõlem hiányzik a "pásztori attitûd", áll a töménytelen vád között. Lehet, hogy sok minden más is még hiányzik, nem tudom… De vallom és sokak csodálkozó döbbenetére élem is a Példabeszédek igéit, miszerint "Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak". (Péld. 28:1).


2. A "családlátogatások gyakorlatilag megszûntek", "…ifjúsági munkát nem végez…", "…az evangelizációs alkalmaknak tudottan nem híve…", "…a laikusok szolgálatvállalását nem támogatja…",,…a lelkész távolságtartó, arisztokratikus…", "…a segédlelkész szolgálatba állítása elé mindvégig akadályt gördített…anyagi érdekbõl…", "…az idõk folyamán egyre kevesebb munkát vállalt…", "…ki kell mondani, hogy valójában Nagy Károly missziói, gyülekezetépítõ munkát nem végzett…", "…a gyülekezet templomlátogató közössége szétzilált, megosztott…", "… a gyülekezet vezetésében, lelki, dologi, anyagi életében a presbiteri elv súlyosan sérült éveken át…", stb. Még számomra is megdöbbentõ és elgondolkodtató, hogy ha valaki ennyi mindent nem tett 11 éven át, és mégis az egyházmegye legnagyobb, legjelentõsebb és talán a legtehetõsebb gyülekezete a gödöllõi, akkor itt a leghatalmasabb isteni csoda történt és történik folyamatosan. És csak most értem meg a húszadik század egyik legnagyobb magyar szellemének megállapítását, (nem írom le a nevét, nehogy vizsgálódó atyámfiait megbotránkoztassam), hogy Isten a maga egyházát még papjai ellenében is megtartotta és megtartja. De hagyjuk mindezt. A "maga Mentsége" helyett, az eklézsia megkövetésére kényszerített Misztótfalusival szólván, szívesebben szólnék, "vitáznék" bárkivel és mindenkivel az egyház ügyéért, de nem tudom elfogadni az Isten nevében világgá kiáltott szent és mindentudó türelmetlenséget. Magam is vallom a már megidézett és hitével soha nem kérkedõ szellemóriással, hogy "…a vallásban a vallásos élmény a fontos, az élményt körüldadogó nomenklatúra csak másodlagos. Ennek ellenére is jobban szeretem azt a vallásosságot, amely teológus is, mint amely nem az. A teológia az agy küzdelme az Istennel. A gondolat bele akar tekinteni abba, amit az érzés érzett s ez neki, a számontartónak, nemcsak joga, de kötelessége. Az elgondolhatatlanon vergõdõ gondolkodás, ha nem is teljesebb kegyelem, de teljesebb emberség jele, mint az Isten-folyamban lecsüngõ ágként ázó, gondatlan hit. Az agyat megkerülõ áhítat lehet kedvesebb Istennek; az agy akadályain fölpréselt kedvesebb nekem…" Gondolom, hogy mindenkinek joga van erre, így nekem is… Meggyõzõdéssel vallom, hogy ez ama krisztusi keskeny út legfelemelõbb ajándéka, leggyönyörûbb terhe, ez maga a kegyelem.


3. "…a költségvetés tárgyalásánál … a lelkész által gyorsan felsorolt tételek…" olvasható a meghallgatottak vallomásain nyugvó jelentésben. Valószínû, hogy már nem emlékezik T. Gyõzõ gazdasági gondnok, hogy dr. M. István fõgondnoksága óta minden egyes költségvetéssel foglalkozó, az elõkészítõ és tárgyaló gyûléseken maga a gazdasági gondnok olvasta és magyarázta a költségvetés sorait, tételeit. Aktív fõgondnok korában dr. M. István tette ugyanazt, soha nem engedve - és helyesen - , hogy a lelkész terjesszen elõ e tárgyban. Ezt az igazán nem is annyira fõgondnoki tisztet örökölte meg a gazdasági gondnok, aki, a jegyzõkönyvek tanúsága szerint, itt nem mondott igazat.


4. "… nem mûködött a számvizsgáló bizottság…" olvasható a következõ bekezdésben. A gazdasági-pénzügyi bizottság keretében mûködött a számvizsgáló "albizottság", amelynek két tagja volt: T. Gyõzõ gazdasági gondnok és T. Gyõzõné. Éveken át õk voltak az egyházközség belsõ ellenõrei. Õtõlük vettem át a hivatalt 1993 decemberében. Különös, hogy semmire nem emlékeznek már, és eddig semmit nem tettek szóvá azok közül, amiket most nekem felrónak.


5. "…többre tartották Isten nevének dicsõségét, a tartós békességet, a gyülekezet jó hírnevét, és a szolgálatot, mint a törvény betûjének betartását…" áll a szövegben. Elképesztõ cinizmus és szemforgató farizeizmus olyan emberek részérõl, akikre egy népes gyülekezet éppen a rend és a törvényesség feletti vigyázást bízta. Érthetetlen, hogy miért nem fér össze "Isten nevének dicsõsége" és a "törvény betûjének a betartása"! Talán a törvénytelenség, vagy a törvényfelettiség kedves Istennek? Ennyit, ízelítõül, a meghallgatottak és a kérdezõk erkölcsi tartásáról, mély teológiai meggyõzõdésérõl…


6. A 8. oldal II/a bekezdésével kapcsolatosan a T. Bíróság és, természetesen, a vizsgálódó testvéreimnek a következõt ajánlom. Találomra válasszon ki a T. Bíróság öt igehirdetést tartalmazó hangkazettát (kb. hét, nyolc éve minden igehirdetést hangszalagra rögzítünk) és teológiai professzorokat kérjenek meg arra, hogy a vádban felsorolt szempontok figyelembevételével, azokról mondjanak szakszerû véleményt. Majd a gödöllõi gyülekezet tagjai közül is kérjenek meg néhány templomos atyafit, a nyugdíjas gazdálkodótól az egyetemi tanárig bezárólag, hogy az általam valamikor is mondott igehirdetésekrõl mondják el személyes véleményüket.


7. A "szabálytalan lelkészi javadalmazás" cím alatt olvasható állításokat azzal utasítom vissza, hogy javadalmam és egyéb juttatásom nem több, mint amit a gyülekezet presbitériuma törvényes keretek között, a gazdasági gondok javaslatára (inflációt követõ béremelés, az autópálya-matrica, stb.) egyhangú szavazással elfogadott. A 11 esztendõ költségvetéseinek tanúsága szerint, soha nem volt beállítva segédlelkészi javadalom a költségvetésbe, és soha nem történt ilyen kifizetés se nekem, se másnak. (Csak zárójelben jegyzem meg azt az esetet, azt a néhány percet, amikor gödöllõi szolgálatom elismerését véltem felismerni. G. Lajos presbiter, iskolaügyi gondnok testvérem, valamikor 2002 kora tavaszán, a doktorrá avatásomat követõ elsõ presbiteri gyûlésen felállt és köszöntött, majd gratulált a tudományos fokozat elnyerése alkalmából a maga és a presbitérium nevében, és azzal fejezte be mondandóját, hogy a presbitérium figyelmébe ajánlotta: "dr. Nagy Károly lelkipásztor javadalmában is fejezõdjék ki ez az elismerés és megbecsülés". Amióta megalázó és képmutató módon vádolnak a törvényesen kapott illetménnyel, gyakran eszembe jutnak G. Lajos testvér szavai… Vajon mikor szólt szívébõl, õszintén - kérdezem? Errõl soha nem beszéltem és nem kértem számon… És most sem ezért teszem. Mint utólag látom, akkor is tévedtem embertestvéreim megítélésében. De hát legyen ez az én bajom.)


8. A "kérem… javaslom…" személyeskedõ hangra vált az addig a tárgyszerûség látszatát keltõ jelentés. "A tartós békesség, a gyülekezet megmaradása, és a Líceum zavartalan mûködése érdekében dr. Nagy Károly elmozdítását, lelkészi státusának felül vizsgálatát" követeli. Majd így folytatja: "Mérlegelendõ ugyanis, hogy bocsátható-e továbbra is palástos szolgálatra olyan személy a Magyarországi Református Egyház szolgálati rendje szerint, aki…egyházi feletteseivel szembe szegül,…. miközben saját ambiciói, kényelme, gazdagodása elõbbre való, mint a gyülekezet épülése". E dolgokban is kérem a gyülekezet elõtti szembesítést azokkal, akik ezeket a gyalázkodó állításokat tették az õket faggató, kérdezõ egyházmegyei megbízottaknak.


9. "…egyes, tisztséget is viselõ egyházi szakemberek nem a békesség és a rend érdekében jártak közre…" Ismételt vád ez D. György könyvvizsgáló, egyházkerületi számvizsgáló bizottsági elnök ellen, melyet elõször T. Gyõzõ gazdasági gondnok engedett meg magának, majd, mint kiderül a jelentésbõl, örömmel megosztott a nagytiszteletû egyházmegyei "nyomozókkal" is. A rágalmazott nevében utasítom el ezeket az aljas vádakat.


Gödöllõ, 2005. augusztus 1.

Dr. Nagy Károly
ref. lelkész