- Magamról
   - Életút
   - Családom
   - Fényképtár
   - Kapcsolat
   - Nyílt titkok
   - Cikkek

   - Egyházunk

F E L L E B B E Z É S

Egyházmegyei Bíróság útján
Tisztelt Egyházkerületi Bíróság!


Alulírott, dr. Nagy Károly, az Északpesti Református Egyházmegye Bírósága 1/2005/30 számú ügyben 2005. szeptember 27. napján meghozott és 2005. október 6. napján kézhez vett fegyelmi határozat ellen - korábban csatolt meghatalmazással igazolt jogi képviselõm útján -


f e l l e b b e z é s s e l

fordulok a Tisztelt Egyházkerületi Bírósághoz.


Sérelmezett határozat megállapítja, hogy elkövettem az Egyházi törvénykezésrõl szóló 2000. évi I. törvény - továbbiakban Etv - 30.§ b), d), e) és h) pontjában megjelölt fegyelmi vétségeket és ezért fõbüntetésül áthelyezés vezetõ állásból beosztott állásba szankciót szabott ki, mellékbüntetésül a jobb javadalmazású állásra, vagy magasabb egyházi tisztségre való választhatóság körébõl két évre kizárt. A rendelkezõ rész tartalmaz továbbá eljárási költség megfizetésére történõ kötelezést és a lelkészi tisztségbõl való felfüggesztést továbbra is meghosszabbítja a határozat jogerõs elbírálásáig.


I./
Fellebbezésem bevezetésében a fegyelmi eljárás elején benyújtott elfogultsági kifogásommal és a lelkészi tisztségembõl történt felfüggesztés meghosszabbításával kapcsolatban kívánok néhány megállapítást tenni.

I/1.
Elfogultsági kifogásomban elõadtam, hogy nem várható el elfogulatlan döntés attól az Egyházmegyei Bíróságtól, melyet az Egyházmegyei Bíróság Elnöksége (egyházmegye esperese és gondnoka) jelöl ki úgy, hogy a gondnok érintett - kvázi sértett - a fegyelmi ügyemben és mind az esperest, mind a gondnokot tanúként is meghallgatja a bíróság. Ezen okok miatt indítványoztam, hogy egy azonos hatáskörû, de területileg másik egyházmegyei bíróság járjon el az ügyemben, mely bíróság eljárásával kapcsolatban az elfogultság látszata sem merülhet fel amiatt, hogy az õt kijelölõ elnökség tagjai érintettek az ügyben.

A kifogásomat a másodfokon eljáró bíróság elutasította azzal, hogy az eljáró elsõ fokú tanács tagjai arról nyilatkoztak, hogy az ügyben elfogulatlanok, és ezért nem alapos a kifogásom.

Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy önmagában a bírák nyilatkozata nem elegendõ az elfogultság kérdésében való döntéshez, mert álláspontom szerint jelen esetben az elfogultság látszatát is kerülni kellett volna, mely látszat azonban a fent kifejtettek miatt árnyékot vetett a fegyelmi eljárásomra.

I/2.
Az egyházmegyei bíróság a felfüggesztés meghosszabbítását az Etv 80.§ (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva rendelte el. Ez a törvényhely azonban nem a meghosszabbítás, vagy hatályban tartásról rendelkezik, hanem az elrendelés feltételeit szabályozza.


A felfüggesztés tartamáról az Etv 81.§ (3) bekezdése rendelkezik, mely szerint az elsõ fokon eljáró bíróság a felfüggesztést legfeljebb 60 nap idõtartamra mondhatja ki, amelyet fellebbezés esetén a másodfokú bíróság legfeljebb 60 nappal hosszabbíthat meg. A felfüggesztésemet az elsõ fokú bíróság 2005. június 21. napján rendelte el, melyet a másodfokú bíróság további 60 nappal meghosszabbított 2005. október 19. napjáig. Az Etv 83.§ b) pontja szerint a felfüggesztés megszûnik, ha a 81§ (3) bekezdésben meghatározott idõ letelt.

Álláspontom szerint az Etv felfüggesztés idõtartamára vonatkozó rendelkezéseibõl az állapítható meg, hogy a felfüggesztés idõtartama maximum 120 napig tarthat. Ez a törvény kógens rendelkezése, mely idõtartam alatt a fegyelmi eljárást is be kell fejezni, s ha nincs jogerõs határozat ezen idõintervallumban, akkor a törvény erejénél fogva megszûnik a felfüggesztés.

A fent kifejtettekre figyelemmel 2005. október 20. napjától nem állhatok felfüggesztés hatálya alatt, s erre figyelemmel az elsõ fokú bíróság felfüggesztést meghosszabbító rendelkezése jogszabályba ütközik.


II./
Az ítélet tényállásával kapcsolatos megállapításaim a következõk:

II/1.
Iratellenes az ítélet 2. oldalának 5. bekezdésében található megállapítás, mely szerint "több egyházmegyei döntést az egyházkerület megsemmisített".

Az egyházmegye által megsemmisített egyházközségi presbiteri határozatok dolgában a presbitérium 2005. június 20-án fordult elõször fellebbezéssel az egyházkerületi közgyûléshez. Lassan négy hónap telt el és nincs semmilyen válasz a presbiteri fellebbezésre.


II/2.
A határozat 3. oldalának 3. bekezdésében az a magállapítás található, hogy a két egyházi alapítvány kuratóriumainak tagjai kizárólag az egyházközség tisztségviselõibõl állnak és 70-80%-ban azonos személyek.


A tényállás tisztázásához elengedhetetlennek tartom ezen kurátorok, illetve az egymáshoz való viszonyuk leírását. Dr. Mészáros István a bejelentõ - panaszos Mészáros Balázs nagyapja és kuratóriumi tiszteletbeli elnöke, Mészáros György a panaszos édesapja és kuratóriumi elnök, Csákai Gyula fõgondnok, Barthos Zoltánné sz. Gémesi Gabriella iskolaigazgató, dr. Bak János a panaszos nagybátyja, Guba Lajos iskolaügyi gondnok, dr. Judák Endre, Tibold Gyõzõ gazdasági gondnok (valamennyi a Líceum Alapítvány kurátora). Az Egyházi Alapítvány kurátorai: Mészáros György elnök, dr. Bak János jegyzõ, aki a panaszos nagybátyja, Csákai Gyula fõgondnok, Tibold Gyõzõ gazdasági gondnok, Guba Lajos iskolaügyi gondnok, Hajdú Lajos és Kovács Sándor.

II/3.
A sérelmezett határozat 3. oldal 6. bekezdésében a bíróság tényként állapította meg, hogy lelkészhez nem illõ magatartást tanúsítottam akkor, amikor a békétlenség kialakulását követõen a presbiteri gyûlésen megjelent az egyházkerület püspöke - aki igyekezett békességet teremteni - vele szemben azonban sértõ kijelentést tettem:" több mint két órája beszéltél már, de a lényegrõl nem szóltál".


Felmerül a kérdés: mi ebben a sértõ, ha csak a mondat tartalma nem az. Véleményem szerint az idézett mondatban semmi sértõ tartalom nincsen, egyszerûen határozottan, és lelkésztõl oly ritkán tapasztalt módon, bátran szóltam a püspök ellenében is.


II/4.
Iratellenes megállapítást tartalmaz, továbbá a határozat 3. oldalának 7. bekezdése, mely szerint presbitériumi döntés nélkül eszközöltem kifizetéseket Derzsi Györgynek, az orgonamûvészeknek és saját magamnak.

A fegyelmi tárgyalás anyagához csatolt presbiteri jegyzõkönyvek, illetve a tanúk vallomása is ellentétes ezen megállapítással. Az eljárás adataiból az állapítható meg, hogy a fenti kifizetésekkel kapcsolatban született presbiteri döntés.


II/5.
Szintén a 3. oldalon a következõ bekezdésben azt állapítja meg a bíróság, hogy a díjlevélben megjelölt korpótlék helytelenül lett megállapítva.


A korpótlék esetében az elsõ fokon eljárt bíróság álláspontom szerint tévesen értelmezi a jogszabályt. Különös, hogy 11 éven keresztül senkinek nem tûnt fel a téves számítás, pedig a díjlevél eljut - törvényeink szerint, hivatali úton - az egyházkerülethez is. Fel kívánom hívni a Tisztelt másodfokú Bíróság figyelmét arra, hogy a minden öt évben változó korpótlék nagyságát megtárgyalta és elfogadta a presbitérium a gazdasági gondnok által elõterjesztett formában.


II/6.
Nem értek egyet a határozat 3. oldalán található azon magállapításával sem, mely szerint nem jogszerûtlen ugyan, de erkölcsi normába ütközõ, hogy a lelkész az egyházközségtõl ingatlant vásárolt részletfizetési kedvezménnyel és az ingatlan még azt megelõzõen a nevére került, hogy a teljes vételárat megfizette volna.


Álláspontom szerint kellõ körültekintéssel jártam el ebben a kérdésben, hiszen az erkölcsi alapon kifogásolt szántó eladásának név szerinti megszavazására, az adásvételi szerzõdés aláírására éppen a könnyen kiforgatható erkölcsi vonatkozások okán került sor, a lelkész távollétében, szigorúan törvényes keretek között.


II/7.
A sérelmezett határozat 3. oldalának utolsó bekezdésében az elsõ fokú bíróság azt is a terhemre rója, hogy az egyházközség által a zsinattól felvett 30.000.000,- Ft kölcsön törlesztése elmaradt.

Álláspontom szerint törlesztõ részlet elmaradása nem a panaszlottat terheli, hanem azokat, akik a vagyoni vitát megoldó presbiteri döntéseket szabálytalanul megtámadták, illetve azt, aki ennek a szabálytalan fellebbezésnek helyt adott és megsemmisíttette a presbiteri határozatokat, megakadályozva ezzel azt, hogy az egyházi vagyon visszakerüljön a gyülekezethez.


II/8.
Szintén a határozat 3. oldal utolsó bekezdése tartalmazza azt a megállapítást, hogy panaszlott szabálytalanul számolt el gépkocsi használati költségátalányt, valamint autópálya díjat is.

A gépkocsi használattal kapcsolatos költségeket a költségvetésben szereplõ, tehát tervezett és a presbitérium által egyhangúlag jóváhagyott tételek terhére vettem fel. Az elsõ fokon eljáró bíróság itt is figyelmen kívül hagyta költségvetésekben és zárszámadásokban szereplõ, és jóváhagyott adatokat.


II/9.
Iratellenes a határozat 4. oldalának 1. bekezdésében található megállapítása is, mely szerint az egyszemélyi alapító egyházközség lelkészének észlelnie kellett, hogy az Egyházi Alapítvány az Integral - Trade Kft-nek 60-70%-os kedvezménnyel adta bérbe a 110 m2 alapterületû helyiséget.


Ezzel kapcsolatban elõadom, hogy az Integral-Trade Kft-vel nem az egyházközség szerzõdött, hanem az Egyházi Alapítvány, amelynek kuratóriumi elnöke a fõgondnok és tagjai között ott van a Mészáros család több tagja. Panaszlott nem volt jelen a szerzõdéskötéskor és nem is írhatott alá az alapítvány nevében semmit. Az elsõ fokú bíróság által jogosan kifogásolt 60-70 %-os kedvezményrõl a presbitérium nem volt tájékoztatva. E tájékoztatásbeli hiányosságért a felelõsség egyértelmûen a kuratóriumi elnök és fõgondnok Csákai Gyulát terheli, aki a bíróság elõtt még magyarázattal is szolgálni akart a kirívóan magas kedvezmény mellett. A 2004 januárjában kötött szerzõdésrõl a presbitérium csak az ügy, az egyház vagyonának védelme kapcsán kialakult vita és vizsgálódás során szerzett tudomást. Ekkor, 2004 õszén, presbitérium mindkét alapítvány vonatkozásában meghozta azokat a döntéseket, amelyek nyomán rendezni lehetett volna az egyházközség és az alapítványok közötti vitás vagyoni kérdéseket. Kezdeményezte a Líceum Alapítvány bírósági megszüntetését, mivel mûködése okafogyottá vált, alapító okiratában felsorolt célok teljesültek, valamint új kurátorokat jelölt az Egyházi Alapítvány kuratóriumába. Mindkét presbiteri határozatot az ún. "érintettek" az egyházmegyei tanáccsal megsemmisíttettek. E megsemmisítõ határozatok ellen közel fél éve benyújtott fellebbezéseinket az egyházkerületi közgyûlés jelen pillanatig nem is tárgyalta. Ez is jelzi, hogy mennyire fontos fokozatos egyházi hatóságaink számára a gödöllõi gyülekezet vagyonának a sorsa.


II/10.
Terhemre rója elsõ fokú bíróság határozat 4. oldalának 4. bekezdésében, hogy a Líceum kollégiuma a 2004-2005. tanévben már mûködhetett volna, ha az alapítvány és az egyházközség között nincsenek viták, vagy azokat kezelni tudtam volna.


Hangsúlyozni kívánom, hogy a kollégium 2004 nyarára nem volt készen. A presbitérium kifogásolta az építtetõ Egyházi Alapítvány kuratóriuma elnökénél, Csákai Gyula fõgondnoknál, a közel 20 millió forintos beruházási többletköltséget, valamint az építés alatt álló kollégiumi rész alapítványi tulajdonba vételét. Ez utóbbi értelmében a gyülekezet albérlõ lett volna "saját" ingatlanában. Erre az állapotra hivatkozva utasította el a presbitérium - többségi szavazattal - a Líceum és kollégium módosított alapító okiratának az aláírását. Továbbá elsõ fokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a becsatolt nyilatkozatot, amelyet a Pest Megye Fõjegyzõje elõtt tettem, és amelyben kifejezetten kértem a Fõjegyzõt, hogy a kialakult belsõ egyházi vita ne legyen hátrányára a Líceum és kollégiuma 2005 õszi beindulásának.


II/ 11.
A könyvvizsgalói átvilagitást végzõ Derzsi György könyvvizsgáló, egyházkerületi számvizsgáló bizottsági elnök megbízásával kapcsolatosan elhallgat tényeket az elsõ fokú bíróság. Ezzel kapcsolatban csatoltam a presbitérium egyhangú határozata alapján készült megbízólevelet, amelyet Csákai Gyula fõgondnok is aláírt. Az elsõ fokú bíróság ellenére mégis így fogalmaz az indoklás 4. oldalán: "... ennek ellenére más személynek adott megbízást" - nyilvánvalóan rám gondol a Tisztelt Bíróság.


II/12.
A sérelmezett határozat ezen bekezdése tartalmazza a következõ megállapítást, mely szerint a vizsgálatot végzõ Derzsi György jelentésében felhívta a felhasználók figyelmét arra, hogy nem könyvvizsgálatot, csupán átvilágítást végzett, mely jellegénél fogva kisebb fokú bizonyosságot szolgáltat a könyvvizsgálatnál". Mindezt a könyvvizsgálói jelentésben foglaltak kifogásolására, azok ellenében jegyzi meg az indokolás, mintegy jelezve, hogy az átvilágítás nem fedhet fel alapvetõ szabálytalanságot, csak a részletes és tételes könyvvizsgálat. Ebben is téved az elsõ fokú bíróság, ugyanis egy részletes könyvvizsgálat valóban arra is fényt derített volna, hogy az igényelt és kapott normatívák hogyan és mire lettek felhasználva.

II/13.
Iratellenes a sérelmezett határozat 4. oldalának 6. bekezdése azon magállapítása, mely szerint a könyvvizsgáló jelentésében sehol nem állapította meg, hogy az egyházközség Líceumát az Alapítvány mûködteti és így az intézmény nem egyházi, hanem alapítványi iskola, amire is figyelemmel nem jogosult az egyházi iskolák kiegészítõ állami normatívájára.

Ezzel szemben Derzsi György könyvvizsgáló 2005. szeptember 6-i tanúvallomásában a következõket állította: "...Adójogilag alapítványi iskola, alapítványi adószám alatt bejegyzett iskolaként mûködött, és alapítványi adószámra az ún. egyházi normatív kiegészítõ támogatás nem jár. "

Továbbá elsõ fokú bíróság ebben a bekezdésben azt is a terhemre rótta, hogy olyan sajtónak nyilatkoztam, ,,... melyek az egyházi erkölcsi értékrendet kevéssé képviselik". Ebbõl az állításból adódik a következõ kérdés: vajon más erkölcsi elbírálás alá esik egy keresztyén erkölcsiséget valló lapban tett kijelentés, vagy a kijelentés igazságtartalma függ az azt közlõ sajtó erkölcsi elkötelezettségétõl? Keresztyén erkölcsi értékrendem alapján tiltakozom ez ellen a beállítás ellen!


II/14.
A határozat 5. oldalának 6. bekezdése szerint sok esetben hoztam egy személyben döntéseket olyan kérdésekben, amelyekben kötelezõ a presbitériumi döntés. Ez a megállapítás is iratellenes, mivel minden döntést csak presbitériumi felhatalmazást követõen hoztam meg.


II/15.
Több kérdés is felmerül a határozat 5. oldalának 9. bekezdésében található azon megállapítással kapcsolatban is, mely szerint a panaszlott teljességgel alkalmatlan arra, hogy egyházközséget vezessen. Az elsõ kérdés az, hogy egy alkalmatlan lelkész hogyan vezethetett egy gyülekezetet 11 éven keresztül úgy, hogy a gyülekezet élt és gyarapodott. Felvethetõ egy másik kérdés is: hogy történhetett meg az, hogy a fokozatos egyházi testületeink ilyen hosszú idõn keresztül sem észlelték az alkalmatlanságomat.

 


III./
Zárásként a határozathoz közvetlenül nem kapcsolódó, de az eljárással összefüggõ gondolataimat kívánom rögzíteni.

III/1.
A lelkipásztor egyszemélyi felelõsségét hangsúlyozza az indoklás. Törvényeink szerint ez így is van. De e felelõsség mit sem ér, ha nem társul hozzá a mindenkire kötelezõ érvényû törvényesség, amely biztosíthatja a felelõsség tényleges gyakorlását. A mindenki számára kötelezõ törvényesség elve sérült akkor, amikor fokozatos egyházi testületeink a többségi döntéseket sorra megsemmisítette. Ebbõl adódott az a helyzet, hogy "a farok csoválta a kutyát". Ebbõl nem a panaszlott alkalmatlanságára derült fény, hanem a személyi és hivatali összefonódásokra.

III/2.
A mellékbüntetés kiszabásával eszembe jutatta Tisztelt Bíróság, hogy közeledik egyházunkban a két év múlva esedékes tisztújítás. Különben a beosztott lelkészi státus nem teszi lehetõvé a jobb javadalmazású, vagy magasabb egyházi tisztségre való válaszhatóságot, így önmagában is árulkodó a kettõs ítélet, A fõbüntetés már eleget tett az állítólagos "megrendelõk" elvárásainak, a mellékbüntetés így csak árulkodó jele a panaszlott elleni leplezetlen ellenszenvnek és irracionális gyûlöletnek.


III/3
Némi örömmel tölt el az indoklás utolsó két bekezdése, amelyekben a kurátorok visszahívásáról és a "... jelenleg igen szövevényes vagyoni összefonódott állapot jogszerû tisztázásáról" olvashatok. Ezek megoldását célozták az immár egy éve meghozott többségi presbiteri határozatok, de amelyeket esperesi segédlettel megsemmisíttettek azok, akik ma sem hajlandók lemondani az egyházi vagyon feletti rendelkezés lehetõségérõl, és az azok hasznának szedésébõl eredõ elõnyökrõl. Remélem, hogy Tisztelt. Bíróság lehetõséget ad e célok megvalósításához azzal, hogy felment valamennyi ellen felhozott rágalom és hamis vád alól, megsemmisítve az elsõ fokú ítéletet.

III/4.
Hogyan lehet, hogy a gödöllõi gyülekezet "babiloni fogsága" (Luthert parafrazálva) nem tûnt fel a Tisztelt Bíróságnak a többtucat órányi tárgyalások során. A Mészárosok és a Csákai önjelölt fõgondnok fogságába került gödöllõi gyülekezet a felfüggesztett panaszlottnak törvényesen járó javadalmát se hajlandó folyósítani. A módszer ismerõs: elszigetelni, megalázni, kiéheztetni - persze ezt is Krisztus nevében. Az egyházmegye esperese, tanúkihallgatása során, ebben a dologban a Tisztelt Bíróság elõtt tett olyan kijelentést, hogy minderrõl nem tud, de azonnal intézkedik. Jelzem, hogy mindeddig nem intézkedett.

 


IV./
A jelen fellebbezésemben kifejtettek alapján


k é r e m


a Tisztelt Egyházkerületi Bíróságot, hogy - mivel a fegyelmi ügyben vizsgált magatartásomat kizárólag az egyházi vagyon védelme érdekében fejtettem ki - az Etv 58.§ (2.) bekezdése alapján a sérelmezett határozatot változtassa meg és a fegyelmi eljárást és a hivatali felfüggesztésemet szüntesse meg.


Budapest, 2005. október 18. napja


Tisztelettel:

dr. Nagy Károly panaszlott
képv.